Neuroendokrin hipertónia

Kromogranin A: kapocs a neuroendokrin és a kardiovaszkuláris rendszer között

Ep 148 – Descending Necrotizing Mediastinitis (DNM): “I Have a Client Who . . .” Pathology...

A neuroendokrin daganatok biokémiai markerei Egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a CgA alapvetően szükséges a granulumok bioszintéziséhez, az intracelluláris kompartmenalizációhoz, valamint a hormonok és neuropeptidek termelődéséhez. Feltehetőleg neuroendokrin hipertónia mellékvese velőállománya a keringő CgA fő forrása.

Ezzel szemben a perifériás szövetekben az adrenerg idegvégződések és a neuroendokrin sejtek termelik a CgA-t.

Neuroendokrin hipertónia. Neuroendokrin daganatok laboratóriumi diagnosztikája

A CgA-expresszió szabályozásában részt vevő faktorokat még csak részleteiben ismerjük. Bár a CgA endokrin szerepe egyelőre még tisztázásra vár, proteolitikus fragmentumai sokféle szabályozó hatást fejtenek ki a kardiovaszkuláris, endokrin és immunrendszerre. Az összes ismert proteolitikus peptid közül kizárólag a katesztatinról közölték, hogy klasszikus receptortípus útján, nevezetesen a perifériás neuronális és neuroendokrin sejtek által expresszált nikotin-acetilkolin receptoron keresztül fejti ki a hatását.

A többi peptid és CgA aktivitását szabályozó molekulák és mechanizmusok még feltárásra várnak.

Az összefoglalt közlemény a CgA és fragmentumainak sokrétű hatásait tekinti át a szívre és a keringési rendszerre egészséges személyeknél és kóros állapotokban. A később egy- és kétpetéjű ikreknél elvégzett vizsgálatok igen nagy genetikai változatosságra és erős öröklődő jellegre mutattak rá a CgA-plazmaszinteket illetően.

neuroendokrin hipertónia magas vérnyomás 1 szakasz 1 szakasz 2 fok kockázat

A vérnyomás-szabályozás szempontjából bonyolult kapcsolat áll fenn a CgA és a katekolamin-felszabadulás között. Azt találták, hogy CgA-hiányos egereknél magas vérnyomás alakult ki, szemben a vad típusú állatokkal, ami ellentmondani látszik a korábbi megfigyeléseknek. A nyilvánvaló ellentmondás magyarázata a CgA-fragmentumok proteánaktivitásában keresendő.

Egy as vizsgálatban a bovin CgA fragmentációját és az acetilkolin-stimulált adrenális medulláris kromaffin sejtek kondicionálását követően először figyelték meg azt, hogy a CgA-eredetű peptidek képesek gátolni a katekolamin felszabadulását.

A katesztatin a nikotin-acetilkolin receptorhoz kötődve fejti ki hatását, és hatása nem kompetitív.

neuroendokrin hipertónia magas vérnyomás élő hűvös videó

CgA-hiányos egereknél a vérnyomás-emelkedés katesztatin exogén adásával a visszájára fordítható. Azt is megfigyelték, neuroendokrin hipertónia hipertóniás betegeknél, illetve a magas vérnyomás szempontjából fokozott genetikai kockázattal rendelkezőknél alacsonyabb katesztatinszintek mérhetők, mint egészséges kontrollszemélyeknél, és ugyancsak csökkent a katesztatin szintje végstádiumú vesebetegségben szenvedő hipertóniás betegeknél is.

Egyelőre nem tisztázott, hogy ez a szervi károsodás hatása vagy a hipertenzív állapot oka inkább. Emellett a katesztatin erőteljes értágító hatással bír azáltal, hogy fokozza a hisztamin szekrécióját, melynek hátterében talán a hízósejtek stimulációja állhat. A vazosztatin vazosztatin-1 és vazosztatin-2 a CgA N-terminális fragmentuma, mely az értónus befolyásolása révén szabályozza a vérnyomást.

A magas vérnyomás hormonális okai és tünetei

E hatás független az endotélium jelenlététől, és a vénákban az extracelluláris kalciumszint függvénye. A későbbi kutatások azt igazolták, hogy ezek a molekulák az endotelin által létrehozott erőteljes vazokonstrikció gátlása révén hatnak.

neuroendokrin hipertónia nyulak és magas vérnyomás

A fentieket egybevetve, a vizsgálatok a CgA szerepét igazolták az artériás vérnyomás szabályozásában. E hatás a katekolamin-szekrécióra neuroendokrin hipertónia közvetlen kontroll révén valósul meg, emellett szerepet játszanak benne fragmenumainak, a katesztatinnak, valamint a vazosztatinnek és nek a hatásai is, melyek a szolubilis faktorok felszabadulását befolyásolják és szabályozzák az érfalak tónusát.

Szerepe a szekunder artériás hipertenzió diagnosztikájában Felmerült, hogy a CgA alkalmas lehet a phaeochromocytoma jelenlétének igazolására a szekunder artériás hipertenzió elkülönítő diagnosztikájában.

Ezen belül is különösen jelentős, hogy a katekolaminmérés alternatívája lehet, mivel a CgA vérszintjét nem befolyásolják a phaeochromocytoma terápiájában széles körben használt gyógyszerek, köztük a vérnyomáscsökkentők. Szenzitivitása viszonylag magas 86 százalékde egyelőre nem egyértelmű, hogy a klinikai gyakorlatban is alkalmazható diagnosztikai eszköz lehet-e. A legnagyobb korlátot az jelenti, hogy a CgA-t a vese választja ki, így a vesefunkció már viszonylag kismértékű csökkenése is jelentősen megemelheti a CgA szérumkoncentrációját.

Mindezek neuroendokrin hipertónia phaeochromocytoma eseteiben a CgA-mérés specificitása nem kielégítő.

A CgA-val kapcsolatos másik aggodalom, hogy mennyiben alkalmas a phaeochromocytoma benignus és neuroendokrin hipertónia formájának elkülönítésére. Egy vizsgálat szerint a CgA-szintek progresszív módon emelkednek az egészséges személyektől a benignus phaeochromocytomán keresztül a malignus phaeochromocytomáig.

A benignus és malignus formák között jelentős különbségek mutathatók ki a CgA-szinteket illetően. Neuroendokrin hipertónia is megfigyelték, hogy a nagyobb phaeochromocytomák — és ezen belül is különösen a necrosist tartalmazó, illetve a tokot áttörő vagy az érbe terjedő daganatok — nagyobb mennyiségben termelnek katekolaminokat, de nem CgA-t. Úgy tűnik, hogy a CgA nem nyújt újabb adalékot a phaeochromoctoma malignus viselkedésének előrejelzéséhez. Az endotélium integritása és az érrendszeri gyulladás Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél összefüggést találtak a TNF-alfa által mediált gyulladás és a CgA-szekréció között.

Jelenleg egyre több bizonyítékunk van arra, hogy a CgA szerepet játszik a gyulladásos endotélium védelmében.

Neuroendokrin hipertónia

Krónikus érgyulladással járó reumatológiai kórképekben magas CgA-plazmaszintek mérhetők, szemben az életkor és nem szerint megegyező összetételű kontrollcsoporttal. Érdekes megfigyelés, hogy extraartikuláris manifesztációk jelenlétében extrém módon magasabb szintek állnak fenn, mint az ízületekre lokalizálódó kórformákban.

neuroendokrin hipertónia a magas vérnyomástól a vegetatív vaszkuláris dystóniáig

Előbbi esetekben még a neuroendokrin malignitások eseteiben mérhető értékeknél is magasabb szintek tapasztalhatók. A rheumatoid arthritis extraartikuláris manifesztációiban igazoltan nagyobb a kardiovaszkuláris események okozta halálozás aránya, melynek hátterében feltehetőleg a tartósan fennálló szisztémás érrendszeri gyulladás áll.

Kromogranin A: kapocs a neuroendokrin és a kardiovaszkuláris rendszer között

Ezen kívül szignifikánsan magasabb CgA-szintek jellemzik a temporalis arteritist, mely a krónikus autoimmun vasculitisek jellegzetes típusának tekinthető — és ezen belül is a hagyományos kezelésre nem reagáló esetekben észlelhetők a legmagasabb szintek.

A rheumatoid arthritisre és a tempotalis arteritisre egyaránt igaz, hogy a keringő CgA-szintek nem korrelálnak sem az akutfázis-reaktánsokkal köztük a C-reaktív proteinnelsem a betegség aktivitását jelző validált klinikai pontszámokkal. A neuroendokrin hipertónia megállapítások összességében alátámasztják azt az elképzelést, hogy a keringő CgA szintje független a szöveti gyulladás mértékétől és összességében a betegség aktivitásától, illetve hogy az emelkedett CgA-szint nem a perifériás szövetekből származik.

Úgy tűnik, hogy a keringő CgA diffúz endoteliális gyulladást jelez még akkor is, amikor a széles körben alkalmazott klinikai pontrendszerek alapján úgy látszik, hogy a betegség egyensúlyban van. Neuroendokrin hipertónia kontrollos vizsgálatok szükségesek annak meghatározására, hogy a CgA-mérés milyen szerepet játszhat az érrendszeri szövődmények előrejelzésében rheumatoid arthritisben és temporalis arteritisben, függetlenül a betegség általános klinikai aktivitásától. Összefoglalva, a vizsgálatok és a korábbi megfigyelések alátámasztják azt a hipotézist, mely szerint a CgA szisztematikusan nagyobb mennyiségben termelődik krónikus gyulladásos állapotokban és protektív hatást fejt ki a gyulladt endotéliumra, ezzel megelőzve az érkárosodáshoz vezető fokozott aktivitást.

Összefoglalás A CgA-t főként az adrenerg és neuroendokrin sejtek termelik.

Felszabadulását követően több proteolitikus fragmentummá alakul, melyek egyidejűleg játszanak szerepet a vérnyomás és a szívműködés szabályozásában. Neuroendokrin hipertónia CgA-val foglalkozó korábbi vizsgálatok izgalmas betekintést engedtek e kórállapotok molekuláris alapjaiba, emellett a molekula értékesnek bizonyult a klinikai gyakorlatban is azáltal, hogy alkalmas lehet a magas vérnyomás kockázatának jelzésére és előrejelzésére, a kardiális diszfunkció mértékének felmérésére, illetve krónikus gyulladással járó kórállapotokban a krónikus vaszkuláris gyulladás megítélésére.

Ezen túlmenően a primer és szekunder hipertóniával kapcsolatos epidemiológiai vizsgálatok azt jelezték, hogy ilyen esetekben a CgA-szint — és ezzel együtt a mellékvese velőállományában raktározott gyakorlatok összessége magas vérnyomás után mennyisége — csökkent a kontrollokhoz képest. A fenti adatok ígéretesek abból a szempontból, hogy a katesztatin alkalmas lehet a szisztémás artériás hipertenzió terápiájában, legalábbis azokban az esetekben, amikor a keringő katekolaminok szintje emelkedett.

Lásd még